Június 26.
Elvégeztük a kilencediket. Nehéz volt, izgalmas volt, de nem élném át ismét. Mindenki ezt mondja az iskolában, azok közül akik gólyák voltak. A tanévzáróra menet vetettem egy pillantást magamra, és elégedett voltam. Jess-el megbeszéltük, hogy a házunk előtt vár, és tőlünk elbuszozunk a suliig, majd náluk töltjük az éjszakát.
Mielőtt elindultam a húgom, Kitty azon siránkozott, hogy miért nem várom meg, mert ő is buszozni akar, mint a nagyok, egyedül. Anyáék nem engedik el, mert túl fiatal még (11 éves), szóval őt a szüleink viszik el az évzáróra.
- Spencer! Itt van Jess! - kiált fel anya.
Lerobogok a lépcsőn és már kint is vagyok a nyári napsütésben.
- Mi a tervünk estére? - kérdezem Jesst miközben a buszra várunk.
- Mennyünk el bulizni. Elvileg szinte az egész gimi ott lesz. - válaszolta Jess.
- Oké, a szüleid megengedték? - kérdeztem egy kicsit aggódva, mert a barátnőmet ismerve biztosan nem kérdezi meg.
- Hagyjuk.
Az évzáró viszonylag hamar elment, csak a kórus untatott minket, és az igazgató végtelen hosszú beszéde. Látva a diákok rendkívül unott arcát megnyugodtam, hogy nem vagyok egyedül aki szétunja az agyát.
A bizonyítványom nem lett a legfényesebb, de a legrosszabb se. Matekból, föciből, kémiából és nyelvtanból hármast kaptam, bioszból kettest. A többi négyes illetve ötös. Jessnek se lett jobb, sőt az egész osztálynak szinte ilyen lett. Elég kemény ez a suli, szigorú tanárok, eszméletlen nehéz dolgozatok. De mindegy, túlestünk rajta.
Jessékhez menet eldöntöttük, hogy mit fogunk felvenni a buliba, majd elkezdtünk készülődni. Sminkeltünk, hajat vasaltunk/göndörítettünk, és közben azt ecseteltük milyen jó lenne ha sulinkba fiúk is járhatnának, hiszen tizedikesek lettünk, és még nem volt egy pasik se, és ez tök ciki. Éppen ezért nagyon kitettünk magunkért, mielőtt elindultunk volna a buliba készítettünk pár képet, természetesen rögtön repült fel a Twitter-re és a Facebook-ra.
A buliban tényleg sok évfolyamtárs, illetve felsőbb évesek voltak. Tombolt a zene, mindenki ugrándozott táncolt, és vedelte magába az alkoholt. Természetesen az osztály főribanca, Mandy már három pasin lógott egyszerre, és éppen vodkát iszogatott.
- Mandy-nek nem lehet nehéz pasit szerezni...-mondta Jess lesajnálóan.
- Szűz még egyáltalán? - kérdeztem vissza.
- Azt kétlem. Szánalmas kis picsa.
- Hagyjuk, inkább menjünk táncolni! - rángattam Jesst a táncparkett felé.
Miközben táncoltunk az általam ismert legnyomibb, legátlátszóbb embert láttam meg egyedül ugrálgatni .
- Nézd már, Kiara mit csinál itt, nem fél, hogy elveszíti a szemüvegét? - mondtam Jessnek
- Na ne! Még Kiara is itt van. Pff, totál gáz a csaj... Miért nem marad inkább otthon és olvas egy kis Jane Austen-t? - mondta Jess
Miután jól kinevettük Kiarát, mi is ittunk egy kicsit, (annyira nem sokat!) majd kezdett egyre unalmasabbá válni az egész és inkább hazamentünk. A neten böngésztem egy kicsit, míg Jess fürdött. A twitteren trend volt, hogy : #thebesthorrorstoryes ezért rá kattintottam, és megnéztem ki miket rakott ki. Volt pár igen unalmas, és volt pár ijesztő is. Például az egyik egy erdőről szól, a Holly Wood-ról. Ez az erdő a környékünkön van, lehet, hogy azért ijesztő, hiszen ki hisz ilyen hülyeségekben? De azért elolvastam, arról szólt, hogy van egy lány aki élve eltemettek az erdő valamelyik szegletében, és aki ott táborozik, ahol a lányt eltemették, az meg fog halni. Persze ez idiótaság, de én akkor is beparáztam tőle egy kicsit.
- Mit olvasol? - kérdezte Jess.
- Legjobb horror sztorikat. Például a Holly Wood-ról.
- Jaaa, tudom melyik az. Egy csajt élve eltemettek és aki a sírhelyénél kempingezik kinyiffan. Ugye?
- Aha, elég ijesztő..
- Spenc, te komolyan beveszed? Az összes horror történet olyan gáz. Mégis ki hiszi el?
- Nem tudom, lehet, hogy elég sokan...
- Van egy ötletem! Menjünk oda! Most.
- Mi van? Neked elment az eszed? - kérdeztem totál felháborodva.
- FÉLSZ!!
- Nem igaz!
- Akkor menjünk oda!
- Oké, de te fizeted a sírkövemet, ha szívrohamot kapok!
Tehát elindultunk a Holly Wood felé. Bevallom nagyon féltem tőle, de arra gondoltam, hogy ez tényleg csak egy hülyeség, amit egy elmebeteg kitalált csak, hogy megfélemlítse az embereket. 20 perc séta után oda is értünk. Bementünk a sűrű erdőbe, persze szigorúan csak a határánál voltunk, hogyha kell, akkor ki tudjunk futni.
- Oké, táborozzunk le pontosaaann ITT. - mutatta Jess az általa kiválasztott helyet.
- Akkor mit csináljunk? - kérdeztem, miközben erősen fürkésztem a bokrokat.
- Mi a pasi ideálod?
- Hmmm, barna vagy szőke haj, de inkább barna, akkor legyen izmos, sportos, jól csókoljon, és legyen jó az ágyban. - mosolyogtam - Neked?
- Fekete legyen, természetesen legyen izmos is és sportos, ne focizzon, hanem mondjuk kosárlabdázzon vagy baseballozzon és persze legyen jó az ágyban.
- Te mikor akarod...tudod, elveszteni?
- Nem tudom, talán jövőre, nem igazán gondolkoztam még rajta. De miután a suliba csak csajok vannak nem sok esélyem lesz. De hátha. Apro...ez mi volt? -kérdezte egy kicsit megijedve.
- Mi? - kérdeztem vissza rémülten.
- Éreztem valami szellőt a hátam mögül. - mondta Jess, és látszott rajta, hogy nem kamuzik, hiszen teljesen elsápadt.
- Basszus Jess, rohanjunk innen kifele! - szedelőzködtem, és akkor én is éreztem valami hideg fuvallatot.
Rohantunk kifelé az erdőből, és egészen Jess szobájáig futottunk. Mikor beértünk a szobájába, lerogytam az ágyra, és reszkettem a félelemtől.
- Ez meg mi a szar volt? -kérdeztem remegő hanggal.
- Nem tudom, de tuti, hogy nem a szél, mert a fák nem mozogtak.
- Talán csak valaki szórakozik velünk. - mondtam reménytelenül megoldást keresve a problémára.
- "Persze!" Biztos valaki a bokrok között lapul és várja mikor mennek arra látogatók, és hideg szelet fúj rájuk poénból. Kurva vicces.
- De akkor mi volt?
- Nem tudom, de tudod, hogy én nem vagyok egy félős típus, és ha én megijedek, akkor ott már nagy gáz van. És itt nagy gáz volt. Ígérjük meg, hogy soha többet nem megyünk vissza ODA. - ígértette meg velem Jess.
- Ígérem! - mondtam.
